Lovászi faluséta túraútvonal

A Kerkaland faluséták keretében a Lenti-Kerkaland nevesített turisztikai attrakciók egyes falvakhoz kapcsolt elemeit lehet bejárni. A településen és a környezetében megtehető kiránduláshoz a kényelmes cipő viselése indokolt.

  • Táv: 7 km (6,87 km)
  • Időtartam: 2 óra tiszta menetidő, megállókkal és az attrakciók megtekintésével 3-4 óra.

Útvonal:

  1. Lovászi - Vasfüggöny Múzeum és légópince
  2. Régi olajkút
  3. Olajos művelődési ház
  4. Lovászi szőlőhegy - régi pincesor
  5. Kútfeji harangláb
  6. Lovászi -Vasfüggöny Múzeum

Letölthető térképek

Faluséta Lovászi látnivalói (GPX fájl letöltése) [3.04 kB]

Faluséta Lovászi látnivalókkal (GPX fájl letöltése) [51.7 kB]

Faluséta Lovászi útvonal (GPX fájl letöltése) [50.23 kB]

Tervezés:

A túra célja:

  • félnapos családi kirándulás keretében megismerkedni Lovászi település látnivalóival.

Évszak, időjárás:

  • A túra bejárása évszaktól függetlenül bármikor lehetséges, havas-jeges időszakban az erdőterületen található utak nem takarítottak.
  • Az útvonal mentén a következő településeken érhető el szálláshely: Lovászi

Szervezés:

  • A kirándulás külön szervezést nem igényel. A múzeum és a légópince nyitvatartási rendjéről érdemes előre érdeklődni.

Túrakiírás tartalma:
Vezető, szervező (elérhetőség):

  • A túra szakmai dokumentumai (track, stb) elérhető a www.kerkaland.hu honlapon

A település rövid története

Lovászi Zala megye délnyugati felében a Kerka völgyében, annak jobb partján, a Lentit Letenyével összekötő út mentén fekszik.
A jelenlegi falu csupán 1964-ben jött létre két település, Lovászi és Kútfej egyesítésével.
Lovászi neve arra utal, hogy fejedelmi, illetve királyi szolgálónépek lakóhelye volt, tehát nem kizárt, hogy már István király uralkodása előtt lakott hely volt. A település első írásos említését 1322-ből ismerjük. A középkorban a Bánffy család birtokához tartozott, majd Zsigmond uralkodása alatt került Szécsi Miklós kezébe. Az évszázadok alatt több nemesi család is megfordult itt birtokosként pl. Barkóczy, Bakács, Rajky.
A török időket a falu kisebb veszteségekkel átvészelte, bár 1593-ban egy nagyobb arányú portya során a település jelentős része elpusztult. Ezzel együtt a 17. század során a gyakran felégetett és lerombolt szomszéd falvak lakói éppen itt leltek menedéket.
A törökök kiűzése után az újjáépítés 1676-ban indult meg. A birtokot 1690-ben Esterházy Pál nádor szerezte meg, s a család egészen 1848-ig, mint a lendvai uradalom részét birtokolta azt.
A településen jelentős megélhetési forrást biztosítottak a Kerka-melléki szőlők. E kultúráról már kora középkori oklevelek is szólnak. A Lovászi-szőlőhegyet 1374-ben említik. Az oklevél tanúsága szerint a falu határa hosszasan a hegyi szőlők között vezetett.
A trianoni békeszerződés következtében a peremhelyzetben lévő település sorsa kilátástalanná vált. Az itt élők közül a földhiány következtében sokan kényszerültek summás munkára. Ők elsősorban Tolna, Fejér és Baranya megyékben vállaltak munkát.
Igazi megváltásként érte a települést, hogy a MAORT (Magyar Amerikai Olajipari Rt.), Lovászi, Kútfej és Tormafölde határában kiváló minőségű kőolajat talált az 1930-as évek végén. Az első termelő kutat 1940. december elsején állították üzembe. Alig egy év alatt a térségben 22 kutat mélyítettek, és valamennyi eredményesen működött. A termelés üteme dinamikusan nőtt. Hamarosan felépült a két falu között az üzem is, mellette pedig egy önálló lakótelep. A kemp - ahogy a telepet nevezték – külön világ volt. Két emeletes, úgynevezett „pontházak” épültek. Lakások és boltok (cipő bolt, hús bolt), szociális létesítmények (orvos, fogorvos, gyógyszertár), utak, közvilágítás és gázvezeték, iskola, strand, sportlétesítmények (futballpálya öltözővel, tekepálya, teniszpálya), kultúrház, kápolna épült.
Az olajbányászat hatására megváltozott a környék arculata, a helybeli és a környező falvakban élő emberek élete. Vonzáskörzetének nagyságát jellemzi a Lovászi Kőolajtermelő vállalatnál 1960-ban a helyben dolgozó ipari keresők száma: 1352 fő volt.
Az olajtermelés az 1960-as években érte el a csúcspontját. Akkor több mint 400 kút működött. Egy időben, Lovásziban volt az olajipar igazgatási központja is.
A szénhidrogénkincs csökkenésével, majd a rendszerváltás utáni változásokkal a foglalkoztatottak létszáma visszaesett. A több cégre bomlott vállalat után legnagyobb foglalkoztatóként az OILTECH Kft maradt a községben. Ők folytatva korábbi tevékenységüket, továbbra is az olajipar műszaki kiszolgáló bázisaként működnek.
A lovászi strand 1954 óta évtizedekig szabadidős és sportprogramokkal szolgált, napjainkban is kedvelt pihenőhely.

Részletes túraleírás

A kirándulás Lovásziban a Vasfüggöny Múzeum mellől indul. Szervezéstől függően a kirándulást indíthatjuk a múzeum megtekintésével és a légópincébe tett vezetett túrával, vagy megbonthatjuk azt (a múzeum megtekintése után sétálunk, és csak utána térünk vissza a légópince vezetett túrájához) .
A zalai olajbányászat egykor meghatározó települése Lovászi, ahol 3,5 ha-os területen történelmi parkkal összekapcsolt múzeumot és fogadóközpontot alakított ki az Önkormányzat az egykori olajipari kiszolgáló épületben. A 2021-ben megnyíló Vasfüggöny Múzeumban a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. egykori dolgozóinak védelmére épített légoltalmi pincerendszer „életét” mutatják be korhű berendezéssel, eszközökkel, a "vasfüggöny" időszakhoz kapcsolódó installációkkal.

A lovászi légópince igazi kuriózum, melyet a második világháborúba való belépés évében kezdték el építeni, jelenlegi formáját azonban majd 10 évvel később kapta meg (Magyar Maginot vonal részeként). A légópincében a kilencvenes évekig rendszeres volt a karbantartás, valamennyi elektromos berendezése üzemelt. Saját vízkútja, levegőztető berendezése volt, önálló generátor biztosította a villamos energia-ellátást. Az oldal-elágazásokkal, kacskaringós folyosókkal bonyolulttá tett pincerendszer mintegy ezerötszáz ember befogadására alkalmas. Három kijárata van (kép a 2. bejárat). A légópince előre egyeztetett időpontban vezetett túra keretében tekinthető meg. 2021-től a Légópincébe interaktív kiállítás, szabadulószoba létesül.

Légópince bejárat  (2. bejárat)

A múzeumtól a Lakótelepi úton haladjunk Nyugat felé, itt érintünk egy régi olajkutat, majd a művelődési házat. Az 1950-ben átadott Olajbányász Művelődési Ház egy időben a megye legnagyobb kulturális intézménye volt; ma is 32 ezer kötetes könyvtárat, és több klubot működtet.
A lakótelepi utat követve forduljunk Északnak és a szőlőhegyi utat elérve forduljunk balra. Kövessük a kiépített utat, mely kanyarogva visz fel a lovászi pincesorhoz. A szőlőhegyi séta a kankalin tanösvényen vezet végig. A "Kankalin tanösvény" névadója a népnyelven sípoló virágnak vagy zsibavirágnak nevezett sárga szártalan kankalin, amely gyakran színesíti a Lovászi környéki dűlőutak árokpartjait a tavaszi hónapokban. A 8 állomásból álló tanösvény a környék természeti értékeivel, népi hagyományaival és olajipari múltjával ismerteti meg a látogatót.

Régi pincesor

A szőlőhegyi séta után az Ifjúság utcát követve keleti irányba térjünk rá a település főutcájára (jobbra, Dél felé). A főutcáján található a falu szabadon álló, négyzet alaprajzú, szoknyás faharanglábja, amely magas harangtoronnyal és barokkos bádogsisakkal épült még a 19. század elején. Szoknyáját négy, a talpgerendákra állított oszlop tartja. A 2016-ban gyönyörűen felújított harangláb népi műemlék.

A harangláb környezetében található világháborús emlékműnél meg is pihenhet a túrázó.
A főutcán tovább haladva érintjük a fontosabb közintézményeket, majd a Lakótelepi útra fordulva érkezünk meg a kiinduló pontunkhoz.